1920. június 4-e a Trianoni békediktátum aláírásának szomorú dátuma, melynek következtében Magyarország, az első világháború győztesei által egyoldalúan megrajzolt, új határain belül maradt összmagyarsága a tollvonásokat követően a korábbi lélekszám kétharmadára csökkent. Családok százezrei szakadtak szét és milliónyi honfitársunk vált idegen országok állampolgárává, közöttük államalkotó nemzetiségként a magyarság részét képező örmény nemzetiségűek tízezrei, akiknek több hullámban érkező ősei az Árpád ház időszakában történt érkezésüktől, a későbbi erdélyi letelepedésen át a genocídiumig és azóta is a mai napig a magyar nemzet kiszakíthatatlan részének érzik magukat. Ez a nap mindannyiunk összetartozásáról is szól, hiszen a hazai örménység identitásának egy napja sem telhet anélkül, hogy ne gondolna a történelem által szétszórt, diaszpórákban élő honfitársaira és fordítva, a diaszpórák gyermekeinek szívében ne lennének ott az anyaországban, vagy Arcahban élő örmény testvérei. Így tesz minket eggyé a történelmi sors hasonlósága. Az összetartozás az igazi és legyőzhetetlen erő, mely túlélésünk és örökségünk méltó megmaradásának kulcsa.

A cikket Lala Hayrapetyan írta és Tatevik Muradyan (2022-1-HU01-ESC51-VTJ-000080624)