„Az örmény nemzet szenvedésének szemtanúja volt a csendes hold, mely az Ararát hegy oldalán kelt fel.

1915-ben, az Araráttól nagyon messze az arábiai pusztákon sok ezer éhes örmény menekült. Megüvegesedett szemükkel a csillagos égre tekintve várták a halált. A haldokló tömegből egy gyermek megmozdulva, így szólt anyjához:

– Anyám nézd a holdat, miért olyan vörös?

– Nagy háború van fiam!

A Nagy háborúban kiontott örmény vérből tavak lettek, azt a vörös színt tükrözte vissza a hold.” Április 24-e az örmény népirtás emléknapja. 107 esztendővel ezelőtt ezen a napon kezdődött az intézményes megsemmisítés. A Török Oszmán Birodalom vezetői vallási és etnikai alapon ítéltek pusztulásra milliókat a huszadik század első holokausztjaként. Világszerte e napon, április 24-én emlékezünk az örmény áldozatokra. A gyász és tragédia feldolgozása az áldozatok és túlélők gyermekeiként és utódaiként a sors által ránk rótt és örökített feladat. Emlékezésünk holnap a RaM Színházban folytatódik a Musza Dagh Musical emlékelőadásával.

Képeink az Országos Örmény Önkormányzat hivatalos koszorúzásán készültek.