A húsvét Krisztus feltámadásának az emlékünnepe az egyházban. Mindig a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnapra esik, vagyis a március 22-ét követő 35 nap bármely vasárnapjára. A jeles egyházi ünnep körül az idők folyamán igen gazdag és változatos népi szokás-hagyomány alakult ki.

Ezek a hagyományok és szokások az egyes néprajzi tájaknak megfelelően erősen eltérnek egymástól. A Húsvéttal kapcsolatos ünnepek csúcspontja mindenképpen a véres állatáldozat bemutatása volt. Az örményeknél jóformán minden nagyobb egyházi ünnepen sor került állatáldozatra, ezek közül azonban kiemelkedik a húsvéti szertartás. Az állatáldozatot az adott közösség mindig közösen mutatta be és az áldozati állat húsát is közösen fogyasztotta el. Az áldozati állatokat, egy-két ökröt vagy néhány birkát már az ünnep előtt megvásárolták az erre a célra összegyűjtött pénzből. Nagyszombat estefelé az állatokat tarka szalagokkal és égő gyertyákkal feldíszítve a templom elé vezették, ahol a pap megáldotta őket. Ezután az állatokat elvezették, leölték, megnyúzták, feldarabolták és a húsukat nagy kondérokban főzni kezdték. A húsfőzés egész éjszaka eltartott, a tűz élesztését és az étel kavargatását a legények végezték iszogatás és játékok közepette. Másnap, húsvét vasárnapján már alig várta a nép, hogy a misének vége legyen. Minden családból egy-egy embert küldtek a kondérhoz az áldozati ételért. Azok pedig úgy ahogy voltak, ünneplősen fogták a vedret és sorban álltak a kondérok mellett. Az igazságos „áldozat-osztók” minden vederbe belemerték a családi adagot, húsból pedig annyi darabot adtak, ahány főből az illető család állt. Az otthoniak nagyon türelmetlenül várták már az ételhozót, hiszen szigorúan tilos volt az áldozati étel megkóstolása előtt más ételt magukhoz venni. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után kezdetét vették a látogatások és vendégeskedések, amikor a rokonok és ismerősök kölcsönösen felkeresték egymást. Ilyenkor persze illett ajándékot is vinni: süteményt, édességet, piros tojást, sült csirkét. Megkülönböztetett gondot fordítottak a már jegyben járó fiatalok, a menyasszony és a vőlegény kölcsönös megajándékozására. Délután aztán elkezdődtek a különböző versenyek, játékok és egyéb szórakozások, leginkább az a fiatalok táncos mulatsága, ami több napig is eltarthatott. 
A gyerekek csoportokba verődve jártak házról-házra és a megfelelő énekek kántálásával pénzt, festett tojást és egyéb kincset gyűjtöttek. Egészen sajátságos mozzanata volt az örmény húsvétnak a lelki testvér választás ill. testvérré fogadás. Az előzőleg megegyezett párokat a pap a húsvéti mise után megáldotta és ezzel lelki testvérekké váltak. A lelki testvérség egész életre szólt és gyakran erősebb köteléknek bizonyult, mint a született testvéreké. A lelki testvérséget az egyház is igen komolyan vette, annyira, hogy például eltérő neműek esetében házassági akadályt is képezhetett.